2008. december 12., péntek

Szalagavató - 2009.




Nos, most végre eljutottam odáig, hogy meséljek.
Tömören összefoglalva: nagyon jó volt!
Kicsit részletesebben:
A reggel úgy kezdődött, hogy anyám fél kilenckor esett be értem, nyolc helyett, tehát már alapból késéssel indítottunk - mondjuk igazából nem nagyon tudott meghatni a dolog. Már hozzá szoktam, hogy anya mindenhonnan késik, szóval mikor előzőnap mondta, hogy nyolcra értem jön, már rászámoltam plusz fél órtát.
A fodrásznál először is felragasztgatták a műszempillákat, aztán neki estünk a hajamnak. Az a frizura, amit előzetesen kinéztem magamnak, nem igazán állt jól, ezért improvizáltunk, és az eredmény nem is lett olyan rossz. Aztán kisminkeltek, bár a műsor kezdésére, már rég leolvadt rólam minden, de lényegtelen.
Aztán felvettük Grétát és Ágit, majd repülő starttal kilőttünk a Kongresszusi felé. Viszonylag hamar meg is érkezdtünk és nem is késtünk olyan sokat - csak fél órát, de annyi még belefér.
Bent hamar meg is találtuk az öltözőnket, ami szép volt, jó volt, dehát nem 24 lányra méretezték, az is biztos. Főleg nem úgy, mindenki egy rakás cuccal jött, keringő ruhák, és sminktáskák hevertek mindenütt.
A bevonulás próbája után előléptem fodrásszá, és kb három órán keresztül ebben a szerepben is rekedtem. A kajámat is csak két órás kieséssel sikerült megennem, mire már teljesen kihült a hamburger és a krumpli is, dehát mindegy. A csajok szépek lettek - nem mintha magamat akarnám fényezni, dehát azért jó vagyok, na! xD
Nagyon hamar elrepült az idő, és mire észbekaptunk már fél öt volt, és el kellett kezdenünk magunkra operálni a kosztümöket. Na, még azt a káoszt...! Mindenki kapkodott mindenhová, és még gyorsan visszavarrtam Csilla blúzára a leesett gombot - mert hát nálam a tűtől a cérnáig persze minden volt.
Aztán telefonált Pankám, hogy megérkezett. Ezerrel rongyoltam ki, a kis cipellőmben, amiben megjegyzem járni is csak nehezen bírtam, hogy átadjam a meghívót. Aztán szinte végszóra anyámék is megjelentek, gyorsan bemutattam mindenkit Pankának, majd túlestem egy rövidke kiboruláson, hogy utána lemenjek a többiekhez, felsorakozni a bevonuláshoz.
Ennél a pontnál már erőteljesen izgultam, de ahogy a többieket elnéztem, nem voltam egyedül a nyomorommal.
Nagyon jó érzés volt bevonulni, bár a családot nem láttam sehol, és igazából nem is nagyon volt időm nézelődni. Inkább a lábamat figyeltem, nehogy egy óvatlan pillanatban hasra essek - de ezt szerencsére azért sikerült megúsznom.
Végig várni a többi osztályt baromi unalmas volt, ráadásul olyan meleg volt a színpadon, a reflektorokkal meg mindennel, hogy már erőteljesen kezdett megfájdulni a fejem.
Ekkor Nándi végre felkonferált minket. Igyekeztem mosolyogni, és megállni egyenesen a lábamon, és egészen jól is sikerült. Szalagtűzés után persze még jöttek a beszédek, én meg már kezdtem úgy érezni, kidobom a taccsot, ha nem fejezzük ezt be nagyon-nagyon gyorsan. Fájt a lábam, a fejem, a hasam, ráadául még hányingerem is volt, szóval kész áldásként ért, mikor végre levonulhattunk a színpadról. - Itt már végre láttam apámékat.
Ahogy kiértünk, sprint az öltözőbe, mert a szünet után közvetlen jött a palotás, és Grétára gyorsan rá kellett adni a ruháját - alsó szoknyák, és abroncsok hegye, én voltam a hivatásos öltöztetőnő.
Aztán vissza az aulába, hogy még beszélhessek pár szót a szüleimmel és Pankával. Ezer szerencsémre nagyanyám megszánt egy ásványvízzel, mert már erősen a szomjhalál szélén álltam. Persze eközben még mindig a kosztümben, és a gyilkos cipőben feszítettem, mert hát időm sem volt átöltözni. Kis bájcsevely és a kötelező fényképezkedés után rongyoltam vissza az öltözőbe, mert megígértem Grétának hogy megnézem a táncát, viszont abban a kosztümben egy perccel sem bírtam volna tovább. Zokniban, csízmámmal a kezemben estem be a színfalak mögé, és onnan néztem végig a műsort. Legalább Grétát sikerült közben megnevettetnem.
Itt egy kis hatásszünet következett, mert az osztálytáncunkig volt kb egy óra, de ez idő alatt sem csináltam mást, mint ruhából ki, ruhába be, smink és hajigazítás a csajokon, átvedleni szefóba, aztán már irány is a színpad.
Nagyon jól sikerült az előadásunk! Hihetetlen jó érzés volt, ahogy már közben is tapsolni kezdtek a népek, nevettek a vicces részeken, és a végén is olyan vastapsot kaptunk, hogy zengett tőle a terem! Fantasztikus volt!
És itt számunkra véget is ért a nehez. Átvedlettünk a bulis szerkóinkba, akinek még volt keringője, az persze még amiatt is izgulhatott. Ilyenkor sűrűn áldottam magam, hogy ebből a részéből kimaradtam a dolgoknak.
Amint vége lett az utolsó, záró keringőnek is, felsorakoztam a családhoz, néhány fénykép, és pár szó erejéig. Olyan jó volt, hogy ott van Panka is, neki legalább nem kellett magyarázni, mi éppen a nyűgöm, bár kicsit sajnáltam szegényt, amiért ráuszítottam a teljes familiát. Még én is nehezen viselem őket, hát még neki milyen fárasztóak lehettek!
Aztán felhordtam, a cuccokat az öltözőből, hogy apámék haza vihessenek mindent, mert Living Room-ba csak egy kis válltáskát vittem. Könnyes búcsút vettünk egymástól, aztán leléptek.
Mi meg vártuk a limókat. És vártunk... és vártunk.
Mire végre megérkeztek, már ki is dobtak minket Kongresszusiból, így kint fagyoskodhattunk vagy jó tíz percet. A fagy halál kerülgetett. De megérte! Annyira jó volt limóval menni, ráadásul az osztály jófej felével, így még a hangulatra sem lehetett panaszom!
Hát Living Room sem lesz kedvenc helyeim egyike, de egy éjszakára elment a dolog. Kicsi volt, tele részeg állatokkal - komolyan nem értem, mi a faszomért kell embereknek ennyire kiütniük magukat... Főleg úgy, hogy az egyik ráadásul az iskolánkban tanító tanárok egyike volt. Olyan merev részeg volt a nő, hogy két lépést nem bírt egyenesen menni, aztán még össze is hányta magát. Tisztelni fogják ezután a diákok, főleg, hogy a 3/4 Dózsa ott volt a bulin... xD
Egyébként sok tanár jött el, Albi, Kékszemű, Kócos, Benkó... meg még sokan mások is.
Elvoltunk a csajokkal, aztán olyan negyed öt körül leléceltünk, mert az idő tájt kezdtek el szállingózni az első buszok.
Fél hatra értem haza, és hatkor már belülről néztem a szemhéjjamat.
Felejthetetlen szalagavató volt, az egyszer biztos!
Rólunk szólt. A Mi napunk volt!
:))

2008. december 2., kedd

Kiakasztó napoknak nézek elébe

Kiborító ez a szalagavatós baromság, de komolyan! Úgy érzem, semmire sincsen időm, és csak kapkodok össze-vissza. Jó lenne már végre túlesni az egészen, aztán menni bulizni. Komolyan, az egészből egyedül azt várom - a Living Room-ot.
Aztán utána szombaton meg Ági szülinapja miatt megyünk Studioba, ami jó, csak még neki is meg kellene venni az ajándékát. Ami vicces lesz, tekintve, hogy kábé két forintom sincs, de nem baj.

Ma este hétig voltam Grétánál - irodalomból csináltunk novella elemzést pluszban. Nem ártana, ha lenne egy-két normális jegyem is, mert jelenleg ki sem merem számolni a fél évi átlagomat... Valami siralmas lesz, annyi biztos.
Holnap megyünk Grétával Reggie-hez körmözni, szóval valószínűleg 8-9 előtt megint nem fogok hazakeveredni. Aztán csütörtökön harisnyát kell vennem, mert az még mindig nincs a kosztümhöz - meg ha egyszer már ott vagyok, megveszem a Buffy 3.évadot (Keritől kapott szalagavatós ajándékomat).
Aztán még azt is meg kellene szülnöm, mit vegyek Öcsémnek meg Grétának karcsonyra...
A család többi tagja kap egy képeslapot, meg két puszit, azt osszák be maguknak jővő évig. Perpillanat fél pénzem sincs, hogy ajándékokat vásárolgassak, örülni fogok, ha azt a kettőt meg tudom venni, amit szeretnék.

Ha minden jól megy hétvégén össze tudok futni Pankával, és oda adhatom neki a meghívóját, ha mégsem sikerül, legfeljebb a Kongresszusi előtt majd megkapja, de jó lenne, ha legalább ezt az egyet sikerülne időben elrendeznem.

Hétfőn úgyis lesz éppen elég rohannivalóm, a fodrásztól kezdve, a fene se tudja még hová... Főpróba a Kongresszusi nagy színpadán... aztán smink, ruha... ééés kezdődik.
Csak lennénk már túl rajta...