2011. december 27., kedd

Újdonság

Nem kifejezetten tartom magam nagy kritikusnak - ó, kritizálni azt tudok, hogyne, véleményem is mindig van, de leírni általában nem nagyon szoktam.
Most úgy döntöttem, hogy azon kevés alkalmakkor, mikor egy könyvről hosszabb véleményt írok, megosztom veletek is :)
Így a baloldali menüsorban létrehoztam egy "Néhány kritikám" nevezetű fülecskét, ahol megtaláljátok az eddig véleményezett könyveimet :)

2011. december 26., hétfő

Richard Castle - Heat Wave (Hőhullám)

Egy New York-i ingatlanmágnás a magasból lezuhanva halálra zúzódik a járdán. Felesége, az irigyelt asszony kis híján él csak túl egy támadást. A pénzemberek és maffiózók, akiknek bőven lehetett okuk megölni a mágnást, bombabiztos alibit tudnak igazolni. Ekkor, a fojtogatóan perzselő hőhullám alatt újabb megdöbbentő gyilkosság történik, és a gazdagok rejtélyes világában még több mocskos titok tárul fel a nyomozás során. Olyan titkok kerülnek napvilágra, melyek halálosak lehetnek. Olyan titkok, melyek mélyen el voltak temetve a sötétség leple alatt, míg csak egy New York-i nyomozó fényt nem derített rájuk. A szenzációs regényíró, Richard Castle, a minden eladási rekordot megdöntött, népszerű Derrick Storm-regények szerzője ebben a könyvében mutatja be új hősét, a New York-i rendőrség gyilkossági nyomozóját, Nikki Heat-et.
Az egyik legjobb gyilkossági nyomozócsoportot vezető kemény, szexi és vérprofi Heat szenvedélyesen keresi az igazságot. Szinte megoldhatatlan nehézségek elé állítják, amikor főnöke a nyakára ülteti a bulvármagazinok sztár-újságíróját, Jameson Rook-ot, aki a New York elitjéről írandó cikkéhez gyűjt anyagot. A Pulitzer-díjas Rook belevaló, és jóképű fickó, de Heat-nek nem csupán a férfi kotnyeleskedése és okoskodása okoz gondokat. Miközben közösen igyekeznek felgöngyölíteni az ingatlanmágnás meggyilkolásának rejtélyes ügyét, a nyomozónő rájön, hogy szembe kell néznie a kettejük között kipattant szikrával is….ami pedig forrón süt.




Szerintem:
Mikor megláttam, hogy meg fog jelenni, teljesen bezsongtam! Imádom a sorozatot, minden legális, és kevésbé legláis eszközzel, megszállottan követem nyomon Castle és Beckett kalandjait, és mikor felfedeztem, hogy a Könyvmolyképző kiadja a Hőhullámot, tudtam, hogy ez nekem KELL!
Tudni kell rólam, hogy nem igazán olvasok krimiket, a fantasy műfajban mozgok, de ez jelenleg a legkevésbé sem zavart! Mert a könyv tényleg olyan fantasztikus, mint ahogy azt a sorozatban is állítják! Jó, lehet, hogy elfogult vagyok, és cseppet sem szemlélem objektívan a dolgokat, de neeeem érdekeeel! :D
Imádtam!
Nagyon-nagyon imádtam – mintha csak egy Castle részt néztem volna, és bevallom, már azt is vártam, mikor jön végre össze Nikki és Rook (ha már egyszer a sorozatban négy évada ezen szívom a fogam). Ennyi nekem is járt, kérem szépen! :D – Bár azért az leszögezném, hogy a sorozatban mindenki azon pusmogott, mekkora hatalmas szexjelenet van benne… Hát, akkora azért nincs, nem mintha különösebben hiányoltam volna belőle, ha ilyesmit akarok olvasni, lekapom a polcról Wardot.
A történet csavaros volt, tetszett a nyomozás, ahogy közben egymás vérét szívták – és ugyan viszonylag hamar rájöttem, ki lesz a gyilkos, nem zavart különösebben, mert azért még így is sikerült elbizonytalanodnom néha, hogy most akkor tényleg jól gondolom?
Igazából nem nagyon tudnék spoiler-mentesen írni róla, annyi azonban biztos, hogy aki szereti a Castle című sorozatot, imádni fogja a Hőhullámot! Engem kilóra megvett magának :)
Lehet, hogy nem a krimiirodalom csúcsa – amiben ugyan nem rendelkezem akkora tapasztalatokkal, mint a fantasy terén –, de engem teljes mértékben lekötött, és nagyonnagyonnagyon remélem, hogy a kiadó lesz olyan kedves, és kiadja a többi kötet is! :)))
Ja, és még valami: NÉZZEN MINDENKI CASTLE-t! (Aztán olvassátok el a Hőhullámot!) :D

Molyos mércével: 5 csillag :))

2011. december 11., vasárnap

Catherine Fisher - Incarceron



A történet:

Képzelj el egy világot, amelyben nemcsak megállították, de vissza is forgatták az idő kerekét. Beköszöntött az örökké tartó 17. század, ahol csak a gazdagok élvezhetik a technika vívmányait.
Képzelj el egy börtönt, hatalmasat, amelyben a cellák és a folyosók mellett egész erdők, városok és tengerek is elférnek. Most képzelj el egy rabot, akinek nincsenek emlékei! Csak annyit tud, hogy Odakintről jött – pedig a börtönt évszázadokkal ezelőtt lezárták, és azóta csak egyetlen embernek sikerült kijutnia.
Aztán képzelj el egy lányt, aki egy nemesi birtokon lakik! A sorsa – úgy tűnik – megpecsételődött: megrendezett, szerelem nélküli érdekházasság vár rá. Ő azonban még nem adta fel, kiutat keres, és összeesküvések kusza hálójába gabalyodik.
Az egyikük Bent van, a másik Odakint, ám mindketten rabok.
Hát ez az Incarceron!

Kritika:

Azt kell mondjam: Igen! Végre! Végre egy olyan könyv, ami nem csak kívülről szép, a kötése kifogástalan, még a tartalma is tökéletes!
Először is nagyon jó volt kézbe venni az Incarceront! Igényes, gyönyörű, öröm ránézni. Ugyan nem szokásom a borító alapján könyveket megítélni, de ez akkor is... hű :)
Aztán elkezdtem olvasni. Már az elején lekötött a világ felépítése. Tetszett, hogy bár egy teljesen új világba csöppentünk, az írónő nem állt le oldalakon keresztül magyarázni a történetet, a szabályokat, a múltat. Minden közben derült ki - ráadásul a fejezetek elején lévő kis idézetek is nagyon jól elnavigálták az olvasót. Tetszett, hogy nem szájbarágósan mesélte el, mi is az Incarceron, miért él, milyen a felépítése - nem magyarázta, mit is jelent ez a vértestvéri viszony, az, hogy Odakint a Protokoll szerint élnek. A könyv első negyedében már csak azért is siettem az olvasással, hogy megtudjam, milyen szabályok érvényesek, hogyan épül fel a történet alapja. És meg kell mondjam, imádom, ahogy Fisher az egészet megcsinálta.
Olyan részletes, kidolgozott, mindenre odafigyel, és folyamatosan fenntartja az érdeklődést.
Claudiát és Finnt megszerettem, bár talán a lány egy kissé szimpatikusabb karakter - önfejű, hajlíthatatlan és leleményes. Finn nekem időnként kicsit mulyának tűnt, aki azt sem tudja, kinek higgyen, és elég könnyen rángathatják dróton. Keirot helyenként alaposan megütöttem volna - a vége felé pedig már kifejezetten idegesített, ahogy a Sapient is - mindketten csak a saját céljaikkal törődtek, véletlen egybeesés volt, hogy ehhez szükségük volt Finnre. Attiát én simán kihagytam volna a sztoriból - egyedül talán az almás incidensnél éreztem úgy, hogy na, ő is letett valamit az asztalra.
A vége is nagyon ütősre sikeredett – és csak néhány oldallal a leleplezés előtt jöttem rá, miben is rejtőzik valójában az Incarceron, Fishernek sikerült úgy csavarni a dolgokat, hogy ne váljon kiszámíthatóvá. A titokzatos, legendabeli Sapphique is nagyon foglalkoztatott, bevallom, egy ideig azt hittem, kiderül majd, hogy Jared az.
Szóval, hogy a dicséretek végére érjek: remek könyv volt, régen volt a kezemben ilyen olvasmányos, jól felépített történet. És ami a fontos: SZERELMI SOKSZÖGEK NÉLKÜL is képes volt a helyemre szögezni, úgy, hogy a jövőben kibontakozó, ESETLEGES szerelmi szálat éppen csak egy leheletnyit csillantotta meg!

Gratulálok kedves Fisher néni – nagyon szép munka volt! :))

Moly-mércével: 5 csillag :))