2012. március 25., vasárnap

Richelle Mead - A Szukkubusz dala

  Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.
  A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan…

Mikor megláttam, hogy az Agave kiadó megjelenteti Mead másik könyvsorozatát is, azon nyomban előrendeltem, mert tudtam, hogy ez nekem kell. Aztán megláttam a megjelenési buli hírét, ahol soron kívül, a hivatalos megjelenés előtt megkaphatom a könyvet, így azonnal le is csaptam a lehetőségre.
Kíváncsi voltam, vajon Mead hogy teljesít egy felnőtteknek szóló könyvben, hiszen a Vámpírakadémiával leginkább a fiatalabb korosztályt célozta be. Mivel azt a sorozatot is imádtam, nagyon reméltem, hogy most sem kell majd csalódnom. Hát nem kellett!
Alig két nap alatt a végére értem. Csak faltam és faltam az oldalakat, és most nagyjából öt perce be is fejeztem. (Talán nekem is úgy kéne tennem, mint Georginának… naponta csak öt oldalt olvasni, hogy még tovább tartson).
 
Nagyjából az első oldal elolvasása után megnéztem, ki volt a fordító, és egyből megrohant az „ahha!”-élmény, ugyanis Török Krisztina fordított néhány Anita Blake könyvet is – innen volt kísértetiesen ismerős a stílus!
Patricia Briggs sorozatát harangozták be úgy, hogy hasonló Hamilton könyveihez. Pedig a Szukkubusz dalát kellett volna eképpen meghirdetni! Annyira jó volt végre megint egy ilyen jellegű könyvet olvasni, hogy azt el sem tudom mondani! Georgina csipkelődő, cinikus, kicsit pikírt és magabiztos stílusa teljes mértékben a kezdetek Anitáját jutatta eszembe, és ettől csak még közelebb éreztem magamhoz a történetet.
 
Tehát, Georgina Kincaid egy szukkubusz, a dolga, hogy férfiakat csábítson el – amiből nem csak ő profitál, hiszen ebből nyeri az életben maradásához szükséges energiát, hanem démoni feljebbvalója is, akinek ettől csak még magasabbra emelkedik a havi „gonoszság-kvótája”. A probléma az, hogy Georgie nem kifejezetten szeret ártatlan, jólelkű pasikat megfosztani életerejüktől, és ezzel évekkel megrövidíteni, amúgy sem túl hosszú, halandó életüket. Ez pedig némi gondot okoz, bár lesz neki ennél még nagyobb problémája is. Ugyanis egy ismeretlen hamarosan Georgina ellenségeit, később barátait kezdi fenyegetni, megölni, megverni. És bár a lány határozott utasítást kap, hogy maradjon ki az ügyből, ő nem bír a fenekén maradni, és saját szakállára nyomozgatni kezd a titokzatos, idegen erő után.
Közben persze magánéleti válságokba is keveredik, sikeresen lejáratja magát legkedvencebb írója előtt, mindezek mellett még uralkodnia kell szukkubuszi ösztönei felett is, hogy lehetőleg ne szippantsa ki teljesen az életet abból a kedves és jóképű srácból, aki egyszer csak felbukkan a színen, és láthatóan nem hagyja magát csak úgy lerázni.
 
A világ felépítése remek, az ördögök, angyalok, a hierarchia, hogy szukkubusznak lenni is nagyjából olyan, mint bármely másik munka, a kisördögök tevékenysége… Tetszett, hogy mindenféle lény helyet kapott a könyvben, és hogy mindenkinek megvolt a maga helye és szerepe.  Nem éreztem üresjáratokat, pörgött a cselekmény, a mellékszereplők is szerethetőek voltak, Georginával pedig remekül tudtam azonosulni.
Tetszett, hogy annak ellenére, hogy a főszereplő egy szukkubusz, nem volt minden ötödik oldalon szex. Nagyjából három… azaz inkább két ilyen rész volt benne, ami pedig kellett is, és pont a helyén volt. És bár Georgie körül mindig nyüzsög legalább fél tucat pasi, valamiért ez sem akasztott ki, hiszen szukkubusz a szentem, ilyen az élete, nem tehet mást, ha életben akar maradni.
Valahol a közepe táján elkezdtem rémüldözni, hogy hajjaj, ez is egy ilyen szerelmi háromszöges nyűglődés lesz, és már majdnem teljesen pánikba estem, mikor hála istennek eljutottam a végére, ahol is örömmel konstatáltam, hogy nincs itt semmiféle szög. Se három, se semmilyen.
És bár viszonylag hamar rájöttem, ki is a gyilkos, nem zavart annyira, ugyanis nem villogott nagy, piros betűkkel a homloka fölött, így nem téptem a hajam, hogy „Ugyan már, Georgina, vedd végre észre!”. A helyében valószínűleg nekem se állt volna össze olyan hamar a kép.
Egyetlen dolog volt, amit kissé felróhatnék Georgie-nak, és ez végén tanúsított, iszonyatosan ellentmondásos viselkedése. Nem érdekelt, hogy csak az időt húzta, meg mindenféle magasztos kifogásokkal próbálta nyugtatni a lelkivilágát. Az állítólagos ellenségemmel nem fekszem le, és kész. A végére szerencsére ez is sikeresen megoldódott.
Összességében remek könyv volt, nagyon tetszett, és bízom benne, hogy a következő részt is minél hamarabb olvashatom :) Engem teljességgel meggyőzött!
Köszönet az Agave kiadónak ezért a fantasztikus lehetőségért!

Molyos mércével: 5 csillag