2012. június 29., péntek

Rachel Vincent - Stray (Kóborok)

Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket.



Sokáig szemeztem a könyvvel, de sem a fülszöveg, sem a borító nem győzött meg különösebben. Vérmacskák? Most komolyan? Vérmacskák?
Aztán a Könyvmolyképző, webes áruházának megnyitása alkalmából 50%-os kedvezményt adott minden eddig megjelent könyvére. Háromezer forintért nem akartam megvenni a Stray-t, de ezerötszázért már hülye lettem volna kihagyni!
Mikor kézbevettem, megörültem neki, hogy nem csak kétszáz oldal vastag, így abban bíztam, hogy el leszek vele egy darabig. Sajnos a gerinc mérete kicsit csalóka, mert elég vastagok a lapok, így relatíve hamar befejeztem, de még így is lehettem volna gyorsabb, ha a kezemhez ragad a könyv. De nem ragadt.

A történet gyorsan indul, egyenesen bele a közepébe. In medias res, ha nagyon irodalmi akarok lenni, és az események a könyv végéig folyamatosan pörögnek. Akkor vajon miért voltam képes olyan könnyen letenni, hogy aztán majd később, akár egy nap múlva újra kézbe vegyem?

A válasz egészen egyszerű: nem tudtam megkedvelni Faythe-t. Az dicsérendő volt, hogy ennyire önállóságra törekszik, és megpróbál kitörni a hagyományos „a nők helye a konyhában van, és az a dolguk, hogy utódot potyogtassanak” szerepkörből. DE! Mi volt ez a nyavalygás a pasik körül már megint?
Először jött Marc – na, mondom, tényleg utálja a csaj, tuti ez lesz a bunkó, féltékeny expasi, aki majd csak a szart kavarja. Aztán jött Jace, akire Faythe egyértelműen reagál, de akiről három oldallal később már azt mondja, hogy olyan, mintha a bátyja lenne… Hogy tessék? Hát nem tudom, ha engem kezdene tapizni a bátyám, lehet, kissé agresszíven reagálnék.

Aztán kiderült, hogy Marc egy egész jófej gyerek, akinek mindössze annyi bűne van, hogy szerelmes Faythe-be, meg anno el akarta venni feleségül, de ettől leányunk felkapta a nyúlcipőt, és most már utálja szegény srácot… Ismétlem maga: hogy tessék?

Közben persze lányokat rabolnak el, belelátunk a vérmacska lét aprócseprő problémáiba, magunkévá tesszük a világot, amit a kedves írónéni megteremtett, és megtudjuk, kik is azok a kóborok, akikről a címben is szó van. Az alapkoncepció maga nem bonyolult, minden érthető benne, a viszonyok tiszták, és könnyen eligazodunk a macskák között – akik egyébként párducok, csak mondom.

Közben Faythe olyan vak és önző, hogy a falat kaparjuk, de azért néha vannak ám pozitív megnyilvánulásai is, bár nem ez a jellemző. Feleslegesen túlbonyolítja nem csak a saját, de mindenki más életét is, miközben végig azt sulykolják belénk, hogy milyen bátor és kemény csaj is ő… Szerintem pedig feleslegesen túlkompenzál, minthogy ő az egyetlen nőnemű lény a sok fickó között, ezért neki naná, hogy vagy ötször tökösebbnek kell lennie az összesnél. Szeretem a kemény, határozott női szereplőket – ha valóban azok. De Faythe nem ebbe a kategóriába tartozott.

A végén persze minden jó, ha a vége jó, csak azt nem értettem, minek kellett szerencsétlen Marc-kal ekkora háztömb köröket futtatni, mikor végül ugyanott lyukadtak ki, ahol gyakorlatilag öt éve abbahagyták – jó, a házasság nem került szóba. Még.

Nem tudom, hogy lesz ebből sorozat… Vagyis sorozat már van belőle, csak azt nem tudom, hogy az író hogyan tervezi folytatni ezt történetet.

Minden esetre nem fogok darabjaimra esni a várakozástól, mire ez kiderül, de könnyed kis nyári olvasmánynak tökéletes volt a könyv. Azonban, ha valaki egy mélyenszántó történetet akarna olvasni, sok csavarral megspékelve, nem feltétlenül ajánlanám.

2012. június 21., csütörtök

Könyves álompasik párbaja - I. forduló

Az idei év legjobb férfi karaktere kerestetik!



Kíváncsi vagy a többi olvasó véleményére? Vegyél részt a jelölésen és a szavazásokon, a Te kedvenced is esélyes lehet! Azok között, akik minden szavazáson részt vesznek értékes könyves nyereményeket sorsolunk ki:)




1. forduló (Június 23-30): jelölj 10 kedvenc férfi karaktert az általad olvasott könyvekből, lehetőleg az utóbbi néhány évet szem előtt tartva. Pl: Ren/Nightshade vagy Barrons/Tündérkrónikák



2. forduló (Július 1-5): A 32 legtöbb jelölést kapott karaktert párbajozni küldjük egymással, akikre újra szavazni lehet, közülük kerül ki a legjobb 16.



3. forduló (Július 6-11): A 16 karaktert két csoportra osztjuk (A és B) és 4-4 (azaz összesen 8) párossá sorsoljuk és mehet a szavazás.


4. forduló (Július 12-15): 4 párost párbajoztatunk.


5. forduló (Július 16-19): 2 páros párbajozik.


6. forduló (Július 20-23): VÉGSŐ párbaj.

 Valahogy így fog működni:



A szabályok:



· Mindenki jelölhet TÍZ férfi karaktert. Jelölést leadni csak EGYSZER lehet. Ha többször adod le a jelölésed, az összes törölve lesz.



· NEM jelölheted ugyanazt a karaktert többször! Ellenkező esetben a jelöléseid törlésre kerülnek.



· Bármilyen fajta könyvből jelölhetsz szereplőt.



· A karakter neve mellé írd oda a KÖNYV címét is! Rengeteg ugyanolyan nevű karakter van és nem vagyunk telepaták így nem tudhatjuk, hogy te melyikre gondoltál pontosan. Jelölések a könyvek címe nélkül szintén törölve lesznek.



· A JELÖLÉST JÚNIUS 30-ÁN ÉJFÉLKOR LEZÁRJUK!



A szavazáson részt vevő blogok:






















2012. június 6., szerda

Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel

Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.
MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.
A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.
Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.
Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V’lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?
Mindig maradj a fényben!



Sokan emlékszünk rá, mennyire megdöbbentett mindenkit, mikor néhány hónapja a Kelly kiadó bejelentette, hogy felfüggeszti néhány sikeres sorozatának további kiadását. Közéjük tartozott Moning Tündérkrónikája is, és mindenki (legalábbis, aki nem tud eléggé angolul, köztük én is) kétségbeesett, mert nem tudhattuk, vajon mi lesz ezután? Már soha nem tudhatjuk meg, hogyan végződik Mac kalandja?
Már majdnem le is mondtunk a folytatásokról, mikor megtörtént az áttörés: a Cor Leonis kiadó bejelentette, hogy átveszi a Tündérkrónikákat (és talán a jövőben más Kelly-s sorozatokat is). A következő napokban már mindenki a megmentőinkről beszélt, és még nagyobb volt az öröm, mikor a kiadó bejelentette, hogy a Könyvhétre már a kezünkbe is foghatjuk a legfrissebb Moning-kötetet.
Hát lehet ezt még fokozni?
Lehet bizony, ugyanis múlthét közepétől a könyv már rendelhető volt a nagyobb könyvesboltoknál – úgymint Bookline és Libri. Mivel a Libri olykor azért mutat némi hiányosságokat, ami a gyorsaságot illeti, inkább a Bookline-t választottam, és tegnap este már a kezembe foghattam az én kicsikémet!
A kiadó tényleg mindenre figyelt – a könyv méretében és stílusában tökéletesen illeszkedik a sorozat eddig köteteihez (sőt, még jobban, hiszen a harmadik rész – bár Kelly-s kiadású – teljesen elüt a többi résztől. Nesze neked koncepció). A kötet nagyon szép és strapabíró, a gerince nem törik, külön tetszett a fejezet számozásának megoldása.
De most akkor tartalomról.
Moning fantasztikusan ír – ezt mindenki tudja, aki már a kezébe vette valamelyik könyvét. Olyan részletesen, logikusan felépített világot talált ki, olyan mesterien alakítja a szálákat, feszíti a húrt az utolsó pillanatig, hogy a könyv befejeztével csak ülsz, meredsz a lapokra, és magadban csak annyit mantrázol: ez nem lehet igaz. Ezt nem teheti velem!
Pedig teszi. De már megint előreszaladtam.
A harmadik kötet letétele után azon gondolkoztam, ezt vajon hogyan fogja megoldani? Hogy a fenébe mászik ki ebből, hiszen Mac-kel megtörtént a legrosszabb, ami sidhe-látóval csak történhet! De nem kellett csalódnom, Moning nagyon ügyesen megoldotta ezt is.
Tetszett, hogy néhány rövidebb fejezetet Dani szemén keresztül láthattunk. Eddig is kedveltem a lányt, de most, hogy szó szerint a fejébe bújtam, még jobban megszerettem. Tetszett, hogy erős, és hajlíthatatlan, hogy önfejű és makacs – mintha Mac-et láttam volna, csak kicsiben.  És bár mindent megtesz Mac-ért, ehhez ő kevésnek bizonyul.
Aztán megérkezik Barrons… (öhm, bocsánat. Hol is tartottunk? Kicsit… elkalandoztam…). Szóval megérkezik Barrons, és… hogy is mondjam, hogy ne lőjem le az összes poént… Helyre pofozza Mac-et.
Tehát a mi a hős sidhe-látónk visszatér – bosszúszomjasabban és eltökéltebben, mint valaha. Megalázták, kiforgatták önmagából, ösztönlénnyé redukálták, és csak az üres vázát hagyták meg, hogy azt tehessenek vele, amit csak akarnak. De Mac ezt is képes túlélni. Feláll, megrázza magát, és úgy dönt, egyszer és mindenkorra leszámol a Nagyúrral, kerüljön bármibe is.
Közben megkísérel a sidhe-látók élére állni, harcra buzdítja őket, megpróbálja átvenni az irányítást, de Rowena minden igyekezete ellenére is erős ellenfélnek bizonyul. A vénasszony jó politikus, egy igazi kígyó, aki még a leglehetetlenebb helyzetet is képes a saját javára fordítani.
Emellett még ott van Barrons, aki tovább akarja keresni a Könyvet, de ehhez persze szüksége van az ő SZT-detektorára is.
Közben Mac végre információkhoz jut a családjáról – a vérvonalról, melynek részese, mely egyike a legerősebb és legősibb sidhe-látó családoknak. Ám ez csak vérkötelék, és Mac nem feledkezhet meg a szüleiről sem, akik felnevelték, akik szerették, és próbálták megvédeni, mert most neki kell megvédenie őket.
Ám bajba kerül, nagyobba, mint eddig gondolta volna, és a könyv vége ismételten olyan meredeken függ a semmiben, hogy legszívesebben tudomást sem vennék róla, amíg nincs a kezemben az ötödik kötete. De már nem tudok… már elolvastam:

„Korábban azt hittem, mindent elvesztettem.
Nem így volt.
Az emberre meredtem, aki holtan feküdte előttem az erdő talaján. Arra az emberre, akit segítettem megölni.
Most vesztettem el mindent.”

Vajon kit ölt meg MacKayla?
Vajon képes lesz túlélni a tündérek kifacsart, nyakatekert dimenzóiban, hogy végül befejezhesse a küldetését?

Moning a könyv hátuljában hozzánk, az olvasókhoz szól, és azt ígéri, Mac győzedelmeskedni fog. De valódi győzelem lesz az, vagy Mac lelke belepusztul abba, amit még meg kell tennie?

Valamint hátul, Mac glosszáriumán kívül még pár vicces receptet is találunk, és ezek legfőbb alapanyaga néhány kövér Rinófiú, meg minden más, amit a konyhában találsz.

Mi mást mondhatnék?
Moning csodálatos történetvezetése mellett, Mac és Barrons személyében megteremtette a legjobb női és férfi karakter mintapéldányát.
A nő erős és határozott – és bár gyakran elbukik, mindig feláll, leporolja magát, és megy tovább, mert célja van, mert elvei vannak. Ráadásul olyan karakterfejlődésen megy keresztül, amely hihető, nem azonnali, láthatjuk a miérteket, megmászhatjuk Mac-kel az összes lépcsőfokot, melynek során Szivárványlányból Fekete Mac-é válik, és veszedelmes harcossá alakul.
A férfi titokzatos, kiismerhetetlen, arrogáns és ellenállhatatlan. Barrons maga A Tiktok, így nagybetűvel, és Moning úgy csűri-csavarja a szálakat, hogy esélyünk se legyen meglátni a valódi arcát. De azért néha félrecsúszik a maszk, néha, ha csak egy szemvillanás erejéig is, de beláthatunk az álarc mögé, és ezek a pillanatok felbecsülhetetlenek.

De már csak egy rész. Egy rész, és kiderülnek a titkok, megtudhatjuk végre micsoda Barrons, micsoda Mac, mi a szerepe ebben a játszmában, és hogy sikerül-e visszafoglalni a világunkat, mely most elveszni látszik a tündérekkel vívott csatában.

Sok szerencsét mindannyiunknak. Izzítsátok be a MacHalo-t, lándzsákat kézbe, kardokat élesíteni. Mert a háború csak most kezdődik.

Maradjatok a fényben!