2013. április 26., péntek

Dresden játék, harmadik forduló!


Már megint fogalmam sem volt róla, hogy a péntek az pénteken van, nézzétek el nekem, mostanában kissé szét vagyok hullva, de igyekszem :)

Szóval ez itt a Dresden játék harmadik, és egyben utolsó felvonása, amit reea-val közösen művelünk, és ha minden igaz, én még egy ötödik kérdéssel tartozom nektek.

De előbb ismételjük át a szabályokat:

·         A hat kérdésre a válaszokat (3-3 reea-nál és nálam) egyben kérjük elküldeni a dresdenaktak@gmail.com e-mail címre
·         Mindenki csak egyszer küldje a válaszait (lehet többször is, de akkor is csak egyszer fogadjuk el :)
·         A válaszokat május 6-ig fogadjuk el

Részletesebben az első bejegyzésben is megtalálhatóak a szabályok, de aki már követ minket, annak gondolom, ez nem újdonság. 
Akinek mégsem rémlik, azt ITT megtekintheti :)


A nyeremény még mindig egy Dresden akták eredeti DVD reea felajánlásából, és egy Jim Butcher Pusztító vihar című regény szerény személyemtől :)

Akkor nézzük is azt a kérdést:
5. Hogy hívják Dresden koponyában lakó szellem barátját?

A hatodik kérdésre a választ a Napi falaton találjátok!

2013. április 21., vasárnap

Isaac Marion - Eleven testek



Néhány napja olvastam ki a könyvet, de annyi minden történt, hogy csak most volt érkezésem leülni, és írni róla… Na jó, ha teljesen őszinte akarok lenni, most is beadandókat kellene gyártanom, de ez azért mennyivel szórakoztatóbb már, nem? Na ugye.

Mikor jó néhány hónappal ezelőtt hallottam a könyvről, majd a filmről is, fintorogva húztam a szám. A szerelmes zombi… ez ugye csak valami vicc?
De aztán, ahogy egyre többször szembejött velem mind a könyv, mind a film, úgy kezdtem egyre elfogadóbbá válni a témával kapcsolatban. Oly annyira, hogy úgy döntöttem, nekem kell ez a könyv. (Mert ugyebár alapvető, hogy először a könyvet olvassuk, és csak utána nézzük meg a belőle készült filmet).
Jó, egy kissé húztam a számat a filmes borító miatt. Miért nem csinálták meg úgy, mint A burkot, vagy Az Éhezők Viadalát? Ott legalább levehető az a borzalmas „filmes plakát”, és ott van alatta a szép eredeti. Persze hamar túlléptem a dolgon, de mégis… Na mindegy.

Elkezdtem olvasni, és meglepődtem azon, milyen jó R fejében lenni – mert ugyebár ez egy E per egyes narrálású regény R szemszögéből. Aki esetleg nem tudná. Ami egyébként nagy szó, legalábbis nekem, aki nagyon szereti az E per egyes könyveket, ugyanis semmi sem tud annyira elrontani egy könyvet, mint az, ha az olvasó nem szeret a főszereplő szemén át látni. Na, az aztán tényleg megöl mindenfajta illúziót.

R viszont aranyos. Esküszöm, hogy aranyos, pedig ilyet zombira nem igazán szokott mondani az ember. Laza beletörődéssel veszi tudomásul, hogy ő Holt, és egész nap mást sem csinál, mint hörög egy sort, és mozgólépcsőzik. Imádtam ezt az öniróniát. Hogy pontosan tudja magáról, micsoda, azt is, hogy ez ellen nem tud tenni semmit, ennek ellenére vágyik valami többre, valami jobbra. Pedig egy zombinak nem lehetnének ilyen irányú elképzelései, ugye?
Ahogy mozgólépcsőzünk R-rel, szép lassan betekintést nyerhetünk a zombi-társadalomba. Bizony, mert nekik olyanjuk is van. És nem, még mindig nem lesz nevetséges a dolog. Sőt, a masszív önirónia, és a szarkasztikus stílus ellenére a könyvnek vannak meglehetősen brutális és gyomorforgató jelenetei. Ezek pedig igenis kellenek bele. Ettől lesz képes az ember komolyan venni ezt az egészet, annak ellenére, hogy éppen egy szerelmes zombiról olvas.

Apropó. Félreértés ne essék: ez nem instant szerelem. R nem csak úgy a semmiből lesz szerelmes Julie-ba. Nem bizony. Úgy tudom (bár még nem láttam a filmet), a filmben R előbb lesz szerelmes, csak utána eszi meg Julie pasijának agyát. Ugye? Javítsatok ki, ha tévedek, mondom, még nem mentem el a moziba.
Nos, a könyvben leírtak sokkal logikusabbak, és sokkal érthetőbbé teszik az egész szitut. R elkezdi megeszegetni Julie barátjának agyát, majd ezek után ébrednek benne emberi érzelmek. De ezek sem légből kapottan, és azonnal. R először csak meg akarja védeni a lányt, még saját maga sem érti tisztán, milyen okok is vezérlik a tettét.

Julie reakciói azonban nekem kissé… hogy is mondjam… hihetetlenek voltak. Kezdjük azzal, hogy nem gyászol. De tényleg. Első este még kicsit sírdogál… De ennyi. Jó, visszaemlékezésekből (na erre is kitérek még) láthattuk, hogy Perry és Julie kapcsolata már nem igazán volt idillinek nevezhető… de akkor is. Julie reakciói nem voltak hitelesek, és elhiszem én, hogy Marion gyorsan és pörgősen akarta megoldani a dolgot. De még ötven oldal bőven belefért volna, és akkor Julie sem tűnik egy bedrogozott ufónak, aki azonnal egy zombi karjaiba veti magát. Neki kiskorától kezdve azt tanították, azt látta, hogy a zombik gonoszak, és lelketlenek. Nem értettem, hogy volt képes ilyen gyorsan elfelejteni mindezt, még akkor is, ha R tényleg egy kedves zombi.

Ami viszont nagyon szépen ki volt bontva, és látszott, hogy erre az író sok gondot fordított, az R fokozatos változása. Tényleg napról napra látszott a fejlődés, ahogy a néhány szótagos mondatokból később már majdnem összefüggő mondattöredékek, később kerek, egész mondatok lettek. Hogy lassan leszokott az emberi húsról, az agyról, ahogy a mozdulatait egyre inkább képes volt koordinálni, és ahogy az arckifejezése is egyre beszédesebb lett.
Perry - aki Julie volt fiúja, amúgy. Nos, ez a szál nekem kissé furcsa volt. Enyhén skizofrén érzésem támadt tőle, és sokszor nem egészen tudtam hová tenni. Nem zavart, hogy Perry hangja szól R fejében, nem azt mondom, egyszerűen csak nem értettem, hogy akkor most Perry szelleme/lelke/akármije még mindig életben van, vagy ez még mindig az agy hatása, és R csak azért látja visszaemlékezés-szerűen Perry életének egy-egy meghatározó jelenetét. Voltak olyan részek, mikor már nem is igazán tudtam, most  melyik fiú narrációját is olvasom tulajdonképpen.

A háttér. Nos, nagyon sok mindenbe bele lehetne kötni. Igazából nem volt háttere. Nem tudtuk meg, mitől váltak az emberek zombivá, mitől váltak külön a Holtak és az Elvenek, azt sem tudtuk meg, mitől kezdett el R, majd utána egyre több zombi „változni”. Nem tudtuk meg, hogy ennek az egésznek mégis mi köze van Julie-hoz, és hogy miért változott a könyv végén sárgává a lány szeme. Ha jobban belegondolunk, az itt és most kivételével semmit nem tudtunk meg a könyv folyamán.
Láttuk a zombik társadalmát, láttuk az emberekét, de hogy ez hogyan és miért alakult így, arról halvány fogalmunk sincs.
És tudjátok, mi a furcsa? Hogy erre tulajdonképpen csak a könyv utolsó oldalait olvasva döbbentem rá.
Végigolvastam egy könyvet, és fel sem tűnt, hogy valójában csak a levegőben lóg az egész. Nem bántam, hogy nem építették fel rendesen, azt sem bántam, hogy a végére sem lettem sokkal okosabb. És valahol ezért is tartom jó, és eredeti könyvnek az Eleven testeket.
Annak ellenére tetszett és lekötött, hogy az égvilágon semmit sem magyarázott meg közben.

Egyébként a könyvben a karakterek idősebbek ám, mint a filmben. Senkit se tévesszen meg: ez nem a 14-16 éves korosztályt célozza, annak ellenére, hogy a borítón Stephanie Meyer ajánlása szerepel.

Négy és fél csillag az ötből.

És most már csak a filmet kell megnéznem. Aztán, ha úgy alakul, talán még írok róla egy összehasonlítást is ;)

2013. április 20., szombat

Dresden játék, második kör!


Folytatódik a Dresden játék!
Ezen a héten a 3. és 4. kérdésre keressük a választ. Ugyanúgy, mint a múlthéten, a páratlan számú (azaz a hármas ) kérdést nálam, a páros számú (azaz négyes) kérdést pedig reea-nál! :)

Remélem, a nyereményekre is emlékeztek még:
Azok között, aki mind a hat kérdésre helyesen válaszol, egy Dresden akták DVD-t (reea ajánlásából), és egy Pusztító vihar című könyvet (tőlem) fogunk kisorsolni!

Egy kis szabály-emlékeztető:
 - Nincs harapás, nincs karmolás… Jah, bocs, ez nem az!
 - A hat kérdést egyben kérjük elküldeni a dresdenaktak@gmail.com e-mail címre.
 - Mindenki csak egyszer küldheti el a válaszait, teljes névvel.
 - A válaszokat május 6-ig fogadjuk el

Tehát az eheti  kérdés:
3. Mi Harry Dresden foglalkozása?

A negyedik kérdést a Napi falaton találjátok!

U.i: A pontos szabályzat és játékleírás ebben a posztban!

2013. április 15., hétfő

Junot Díaz - Így veszíted el...



Fülszöveg:

"Junot Díaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit."


Általában olyan távol áll tőlem a kortárs szépirodalom, mint Makótól Jeruzsálem – ha élhetek ezzel nagyon elcsépelt fordulattal. Mégis, valamiért kíváncsi voltam rá, hiszen a Cor Leonis nagyon nagy reményeket fűzött ehhez a kötethez. Biztos voltam tehát benne, hogy ez nem lehet egy átlagos írás.

Mikor kézhez kaptam az ARC példányt, és láttam, hogy terjedelmét tekintve nem egy Háború és békével állok szemben, azt hittem, egy nap leforgása alatt elolvasom majd az egészet. Én kis naiv!
Ugyanis sokáig ültem a kéziraton, nagyon sokáig, és ennek egyáltalán nem az az oka, hogy a könyv rossz. Éppen ellenkezőleg! Csak éppen tömény és elgondolkodtató.
Bele kellett rázódnom a stílusba, fel kellett vennem egy olvasási ütemet, ugyanis az elején kicsit furcsának tűnt. Nem olvastam még csak ehhez hasonló könyvet sem soha.

„Nem vagyok rossz ember. Tudom, hogy hangzik ez – védekező, gátlástalan –, de igaz. Olyan vagyok, mint mindenki más: gyenge, tele hibákkal, de alapvetően jó.”


Díaz minden egyes, hosszabb-rövidebb novellája egy cukormáz nélküli, brutálisan őszinte vallomás.  Főhőse, Yunior (talán maga Díaz?), egy New Yersey-ben élő dominikai bevándorló. Ő vezet minket végig ezen a nem mindennapi utazáson az emberi kapcsolatok bonyolult útveszőiben, melyben ő is legalább olyan elveszett, mint mi magunk. Sokszor elrontja, sokszor nem is érdekli, hogy hibázik, de hát nem így vagyunk ezzel mindannyian?
Ez a könyv, ez a sok, apró mozaik, mely végül kiadja a teljes képet, olyan, mint egy halál előtti visszatekintés. Kaotikus mozzanatok összessége, melynek minden pillanata fontos és jelentős. Mintha épp csak belepillanthattunk volna valaki fejébe, és végigmozizhattuk volna a legbelsőbb gondolatait.
Ugyanis ennél őszintébb könyv talán még nem akadt a kezembe. Sokszor olyan, mintha nem is Yunior, hanem maga Díaz szólna ki hozzánk a lapokról – legalábbis én nagyon sokszor gondolkoztam el azon, hogy nem egy önéletrajzi írással állok-e szemben. Akár az is lehetne.
Nagyon sok féle színt vonultat fel ez a regény, melynek legtöbbje sötét és nyomasztó. Az ember akaratlanul is azonosul vele valamennyire a nyers, keresetlen stílus ellenére. Itt nem csak a szerelemről és a párkapcsolatokról van szó. Itt az összes emberi kapcsolat szerepet kap. Szerető, szerelem, szülő-gyerek, testvér, élet, halál… minden, mellyel mi magunk is nap, mint nap küzdünk.
Nem egy egyszerű, könnyed kis olvasmány ez, de úgy gondolom, senkinek sem szabad kihagynia! Díaz kemény, őszinte dolgokról ír, olykor flegma beletörődéssel, olykor durva, leereszkedő stílusban, olykor pedig költői szépséggel.
Kötelező olvasmány!


A Cor Leonis kiadó gondozásában hamarosan megjelenik majd szerző másik két könyve is, a Fulladás, és az Oscar Wao csodálatos rövid élete, mely Pulitzer íjat is nyert.

Köszönet a lehetőségért a Cor Leonis kiadónak!

Értékelés: 5 csillag

2013. április 12., péntek

Dresden-játék, megduplázva!



MsReea-val nemrégiben felfedeztük, hogy valami közös bennünk! Már az olvasáson, a könyvek szeretetén és a blogoláson kívül. Mindketten nagyon szeretjük a Dresden aktákat, nem csak a sorozatot, de a könyvet is!
Mint a remek sorozatok általában, a Dresden akták névre keresztelt széria is könyvek nyomán készült. Jim Butcher Pusztító vihar című regénye a könyvsorozat nyitódarabja nem is olyan régen jelent meg nálunk, egy kezdő kiadó, a Wizard gondozásában. Sajnos a reklám hiánya miatt a könyve léte méltatlanul elsikkadt, pedig higgyétek el nekem, hogy egy remek fantasy-ról van szó!

reea-val arra gondoltunk, miért ne hozhatnánk be kicsit a könyvet a köztudatba – egyrészt, hogy Ti is megismerhessétek és megszerethessétek, másrészt, így talán sikerül elérni, hogy a második rész is napvilágot lásson :)

Egy játékot indítunk ennek érdekében, mely három héten keresztül fog tartani. Minden héten egy-egy, azaz kettő darab kérdést teszünk fel nektek (egyiket a Napi falaton, másikat a Wee blogján), melyek egyaránt kapcsolódnak majd a könyvhöz és a sorozathoz is.
És ebben mi a pláne?
Nos, mivel két blogon indítjuk a játékot, a nyereményt is megduplázzuk. reea-nál a Dresden akták sorozat eredeti DVD-jét, nálam pedig a könyvet nyerhetitek majd meg. Csak hogy teljes lehessen az élmény :)


Tehát akkor a szabályok:

  • A játék három héten át tart
  • A játék ideje alatt 3-3, azaz összesen hat kérdést fogunk feltenni Nektek
  • Minden héten találtok majd egy kérdést az én, és egy kérdést reea blogján
  • A kérdésekre a választ a harmadik hét végén egyben kérjük elküldeni a megadott e-mail címre, teljes névvel
  • Mindenki csak egyszer játszik. Küldhetitek az e-mailt többször is, de akkor is csak egyszer vesztek részt a sorsoláson. 
  •  A nyertessel felvesszük a kapcsolatot, és postázzuk a nyereményt :)


Hogy minden válasz beérkezhessen, a beküldés határideje május 6. Az e-mail cím pedig, melyre majd a helyes megfejtéseket várjuk: dresdenaktak@gmail.com 

Tehát az első kérdés:
1. Melyik évben adta ki a Wizard kiadó a Pusztító vihart?

A második kérdést keressétek reea blogján!