2013. július 11., csütörtök

Anne McCaffrey - Sárkányröpte

Az utóbbi években rengetegszer olvastam újra ezt a könyvet, eddig valahogy mégsem született róla értékelés, magam sem értem, miért, hiszen imádom.
Emlékszem, mikor apukám kölcsön kapta egyik kollégájától, elolvasta, és a kezembe nyomta, hogy ezt nekem is mindenképp olvasnom kell. Apának jó ízlése van a könyvek terén, szóval belevágtam… Aztán egészen addig nem tettem le a könyvet, amíg ki nem olvastam. Egészen hajnali háromig. Ráadásul közben összecsomagoltam, kocsiba ültem, és leutaztam Ausztriába (kocsiban általában nem tudok olvasni, de ez most nem igazán hatott, meg, még a hányingerrel sem törődtem, csak faltam a sorokat).
Aztán hamarosan újra olvastam – és megint, és megint. Minden évben legalább egyszer, ha nem kétszer újraolvasom ezt a könyvet, és még mindig nem tudom megunni. Egyszerűen varázslatos.

Anna McCaffey egy csodálatos írónő. Sajnos már nincs köztünk, de életműve, a Pern sárkánylovasai sorozat halhatatlanná tette a nevét a fantasy irodalomban. Úgy érzem, nálunk méltatlanul sikkadt el mind az írónő, mind a sorozat, melynek eddig megjelent köteteit a Delta Vision kiadó jegyzi.

Fülszöveg:
„Hogyan menthet meg egyetlen lány egy egész világot?
Benden Sárkányfészek lovasainak szemében Lessza nem más, mint egy rongyos szolgáló. Fél életében azokat szolgálta, akik elárulták az apját és elbitorolták földjeit. Most azonban eljött az idő, hogy Lessza ledobja az álcát, és visszaszerezze, ami jogosan az övé.
Minden megváltozik, amikor találkozik a sárkánykirálynővel. A kialakuló kötelék örökre megváltoztatja mindkettejüket, és védelmet nyújt, amikor évszázadok óta először a világukra tör a külvilági fenyegetés, amely esőként záporoz a földre, és mindent felemészt, amihez csak hozzáér.
Valaha a sárkányok és lovasaik óvták a Pernt a gyilkos szálaktól, de manapság alig maroknyian vannak csupán. Lesszának saját és sárkánya életét kell kockára tennie, ha meg akarja menteni a világát.”

A történet sokkal árnyaltabb, mint az a fülszöveg sejteti, és félre értés ne essék: ez nem Eragon, és társai! Ez volt az „Eragon és társai” alapja, hiszen McCaffrey már akkor tudta, mi is a dörgés, mikor még senki sem írta meg így a sárkányok történetét. Akkor, mikor még senkinek eszébe sem jutott ilyesmi.
Az első oldalakon túl kell jutnunk egy történelmi, helyrajzi ki-kicsodán, ami bevallom, nekem is kicsit nehezen csúszott elsőre. Mi a Pern, mik a szálak, mi a vörös csillag… Az elején kicsit soknak, és talán túl bonyolultnak is tűnhet, pedig nem az. Csak tovább kell haladni, és minden azonnal világossá válik.
Az epilógus után a történet egyből hangszínt vált, és a stílus beránt minket egy olyan elképesztő világba, mely minden részletre kiterjedően kidolgozott. McCaffrey nagyon tud világot építeni, és egyszerűen olyan érdekfeszítően ír, hogy a másnál talán unalmasnak tűnő leírások itt hihetetlenül izgalmasnak tűnnek. Mintha minden egyes szónak és mondatnak jelentősége lenne.

A sárkánylovasok népe kihalóban van. Szálakkal már évszázadok óta nem találkozott senki, ezért a sárkányok feladatukat vesztették, alaposan meg is fogyatkoztak, és sok évvel ezelőtt valamiét egyik napról a másikra kiürültek a sárkányfészkek – egyedül a Bendeni fészek maradt meg, de már ők is rettenetesen kevesen vannak. Senki sem ismeri a múlt titkait, senki sem hisz már a szálakban, melyek borzalmas pusztítást képesek előidézni, megölve minden szerves dolgot, amire csak lehull ezüst spórájuk.
De ekkor F’lar és Mnement rátalál Lesszára, akit tizenegy éve csak a bosszú éltet, és akinek sárkányvér csörgedezik az ereiben. A lány már nem hisz senkiben és semmiben, de nem fél a sárkányoktól, és hajlandó elmenni F’larral, mikor az a sárkányfészekbe hívja, hogy a kikelő királynő sárkányúrnője legyen.
Amit imádok ebben a könyvben, az a társadalom felépítése. Kik azok a sárkánylovasok, ki a sárkányúrnő, milyen az élet a sárkányfészekben, milyenek is valójában a sárkányok… hogyan élnek az emberek a sárkányfészken kívül. A problémák valósak, a társadalom berendezkedése minden apró részletig kidolgozott és alapos, így minden konfliktus jól érthető.
A karakterek nagyszerűek, és mindenkinek megvan a maga helye, bár én természetesen Lessza és F’lar részeit szerettem leginkább olvasni.
Forrás. sfmag.hu
És persze itt vannak a sárkányok… Minden egyes olvasás után belém hasít, hogy én is szeretnék egy sárkányt! Egy arany királynőt, mint Ramoth! Egyszerűen tökéletesek! Hatalmas, erős, tiszteletet parancsoló lények, akiket a kikelés pillanatától a lovasához köt a halálig tartó hűség és szeretet.
Kikelés után a sárkány választ magának lovast, és utána minden bizalmával ahhoz az egyetlen emberhez ragaszkodik. Gyönyörű az egész, ahogy maga a kapcsolat is, amit McCaffrey leír.

Ez valóban az a könyv, amit olvasni kell. És bár a sorozat többi részét is olvastam és szeretem, valahogy mégis a Sárkányröpte az, amit bárhol, bármikor képes vagyok újra és újra olvasni.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a sárkányokat! Csak azután vegyétek a kezetekbe az Eragont, hogy elolvastátok ezt a könyvet, és érteni fogjátok, miről beszélek, mikor azt mondom, McCaffrey a sárkányok ősanyja. Nélküle valószínűleg most nem lenne az a sok sárkányos könyv, amit olyan nagy rajongás övez. Úgyhogy tessék rajongani érte is! Megérdemli!



U.i.: A fejezetek elején lévő balladákat imádom. Kívülről tudom az összeset, tökéletesek!

Nincsenek megjegyzések: