2013. augusztus 6., kedd

Elmélkedés: Magyar író magyar írótól olvas - Veszélyes vizek

Tegyük fel, hogy alapvetően rengeteget olvasunk, és néha szeretjük megírni a véleményünket az aktuális olvasmányainkról. Tegyük fel, hogy mellette, mondjuk, még irkálunk is. Aztán tegyük fel, hogy alapvetően halmozottan hátrányos helyzetünket még azzal is tetézzük, hogy képesek vagyunk megjelenni nyomtatásban. Na, nem azt mondom, hogy írók leszünk, csak hogy kicsit nagyobb és több polc lesz otthona a firkálmányainknak, mint általában.
Ettől, ugye, még mindig ugyanannyira szeretünk olvasni, sőt ugyanúgy szeretünk véleményt írni az olvasott könyvekről. Ez nem is gond addig, amíg külföldi írók könyveit olvassuk, és esetleg egyszer-egyszer negatívan nyilatkozunk. De óhatatlan, hogy magyar íróként más magyar író könyve is a kezünkbe kerül, és ez sem problémás… addig a pontig, míg úgy nem érezzük, hogy bizony, a kolléga/kollegina könyve nekünk sajnálatos módon nem fekszik.

A helyzet meglehetősen kellemetlen, több szempontból is. Az egyik szempont az alapvető blogger-probléma: Ha rosszat írok egy magyar író könyvéről, azt óhatatlanul az író is látni fogja, és jobb esetben csak ő sértődik meg, rosszabb esetben habzó szájú rajongók hada kezd dörömbölni képzeletbeli ajtónkon, hogy mégis hogy képzeltük ezt?
A másik szempont az bloggerből lett író/íróból lett blogger problémája: Ha rosszat írok a másik író könyvéről, könnyen megeshet, hogy az író rajongói, vagy akár maga az írói is, nemes egyszerűséggel féltékenységgel vádol.
Lehet az a poszt, bejegyzés, vélemény akármennyire objektív, száraz és mindenféle személyeskedéstől mentes, nem tudjuk kikerülni, hogy néhányan azt mondják, azért írtunk elmarasztaló kritikát, mert tartunk a konkurenciától, esetleg direkt kerestünk még a kákán is csomót, és passzióból kötöttünk bele mindenbe. Mivel már kikerültünk a „csak blogger” státuszból, az olyan mondatok, mint, hogy „akkor reklamálj, ha te is megírsz 300 oldalt”, érvényüket és aktualitásukat vesztik. Ilyenkor a legkézenfekvőbb magyarázat a rajongók részéről, hogy bizony, mi galádak, féltékenyek vagyunk kedvencükre.

Mi tehát ilyenkor a teendő? 

Inkább nem mondani semmit, vagy jobbat, pozitívabbat nyilatkozni, mint az valójában gondoljuk? Hiszen szándékosan senki sem akar konfrontálódni senkivel, illetőleg megbántani a másikat, és igyekszik elkerülni az értelmetlen csatározásokat is. De vajon inkább a hallgatás a jobb, a béke és nyugalom megőrzése érdekében, vagy a tényleges véleményünk felszínre hozása, ami esetleg háborúskodásokat eredményezhet? Őszinték legyünk, vagy kíméletesek?


Kicsit huszonkettes csapdájára hajaz a helyzet, és valószínűleg nincs olyan megoldás, melyben a kecske is jól lakik, de a káposzta is megmarad.
Természetesen a legtöbb, intelligens író bármilyen helyzetben tudja normálisan fogadni a kritikát, és többségében nem tehet arról, ha valamelyik rajongója túl komolyan veszi a szerepét.

Mindenesetre ez a téma érdekes kérdéseket vet fel, amikre nyilván nem én fogom megtalálni a válaszokat, de egy ideje már piszkált belülről ez a gondolat.

Lehet, hogy nagyrészt azért nem olvasok magyar íróktól, mert nem tudom, hogyan mondjam meg, ha esetleg nem tetszik az adott könyv? Hm… Talán tudat alatt ez is szerepet játszik, de azért lassan megpróbálok kitörni a komfortzónámból. 

Abban azonban, hogy a véleményeimet nyilvánosan is meg fogom-e írni, még nem vagyok biztos. 

1 megjegyzés:

Üstökös írta...

Nagyon jó ez a kérdésfelvetés :) Szerintem egyébként, ha azért kezdett az ember lánya bloggerkedni, hogy kiírja a véleményét, akkor folytassa ezek után is. Tényleg előfordulhat ilyen eset, de ha a bloggerből lett író-blogger értelmesen (sőt, akár még kedvesen is :)) válaszol vissza a megsértődött írónak, vagy annak hadseregének, akkor ő abból csak jól jöhet ki :D (igen, marketing) Ha nem ócsárolunk, hanem tényleg csak leírjuk, mi nem tetszett, akkor tuti megkapjuk, hogy írj jobbat. bocs, már írtam. aztán talán azt lefikázzák. de ez is őt minősíti. ilyenkor ki kell emelni, hogy én a véleményemet írtam le, anélkül, hogy személyeskedtem volna. te meg nem ezt tetted, nemde?
Ne félj ettől, a habzó szájúaktól meg tényleg ne, mert tudod, veszekedni nem érdemes, de vitázni meg csak értelmes emberrel lehet. Mosolyogni kell nekik, kedvesnek lenni velük, aztán egyszer majd megértik, mi az a vélemény :) Ma én is megkaptam, micsoda kultúrromboló vagyok a sorozatok miatt, amiket nézek, de hát istenem... én már csak ilyen destroy-alkat vagyok :D uff, neki!
;)